Pénz

A vacsora mellé Márton letett elém egy ajánlatot. Péntekig kellett válaszolnia, nekem pedig eldöntenem, véget érhet-e a négy éve kötött megállapodásunk.

A szüleink ugyanannyi pénzt ígértek kettőnknek. Csakhogy mire az öcsémre került a sor, ugyanaz az összeg már egészen más életet jelentett.

Egy új cipő kellett volna, mert a régi talpa beázott. Az ára mégsem a bankszámlánkon látszott meg először, hanem azon, ahogy pénzt kértem a férjemtől.

Az egyik papíron egy kis ház fért el a szüleim kertjében. A másikon húsz évnyi törlesztőrészlet. Dániellel nem ugyanattól féltünk.

A bank új feltételt szabott Balázsék lakáshiteléhez. Három napjuk maradt, és most az én tehermentes házam került a papírokra.

A lakás üresen állt, a hirdetés majdnem elkészült, amikor a gyerekkori barátom kimondta, mennyit tudna fizetni érte.

Anyám az üres konyhában mondta ki az arányokat. Ötvenmillió Balázsnak, tizenkettő és fél nekem. Aztán hozzátette: neked már van hova hazamenned.

Hét évig szigorú beosztással éltek, hogy mielőbb megszabaduljanak a lakáshiteltől. Amikor Eszter véletlenül felfedezte férje titkos, többmilliós vésztartalékát, nem egy hűtlen, hanem egy múltbeli traumáitól gyötört férfival találta szembe magát.

A pénzt apám kilenc évig rakta félre a lakodalmunkra. Máté anyjának viszont néhány héten belül szüksége lehet rá.

A nappaliban még ott állt a pezsgő, amikor anya elővette a táskájából a szerződéstervezetét.

Anyám a vasárnapi ebéd végén mondta ki az összeget. Balázs mellettem ült, és rögtön tudtam: pontosan ennyi pénzünk van.