Apám hárommilliója: lakodalom vagy Máté anyjának műtétje

A vastag, barna borítékon még mindig apám kézírása állt: Bogi esküvője. Az átadáskor Varga Lajos, az apám, végighúzta rajta a hüvelykujját, mintha egy rosszul sikerült ragasztást ellenőrizne. Hárommillió forint volt benne, pontosabban egy banki igazolás az utalásról és egy lap, amelyre apám felírta, mikor mennyit tett félre. Kilenc éven át többnyire havi huszonnyolcezret. Ha hétvégén is vállalt munkát, többet.

Már lefoglaltuk a kerthelyiséget négyszázhúszezer forint foglalóval. A zenészeknek odaadtunk száznyolcvanezret, a fényképésznek százhúszat. Apám tudta a számokat. Azt is, hogy száztizenkét vendéggel számolunk, köztük olyan rokonaival, akiket a temetés óta egyszer sem látott.

A boríték azon az estén került elő újra, amikor Fodor Máté, a vőlegényem, letette mellé a telefonját. A kijelzőn egy kétmillió-hatszázötvenezer forintos árajánlat volt. Fodor Ilona, Máté egyedül élő édesanyja, három héten belül kaphatna időpontot a beavatkozásra.

Két nappal korábban Ilonánál jártam. A bevásárlószatyor a bejárati ajtó mögött feküdt, mert a lépcsőházból odáig még elhúzta, de a konyháig már nem bírta. A zokniját egy fakanál nyelével próbálta feljebb igazítani. Amikor észrevett, nevetett, aztán elfordította a fejét.

Elmondtam. Máté másnap felhívott több helyet, számolt, majd estére már nem kerülgette a témát.

Nem emelte fel a hangját. A tányérját nézte, rajta a kihűlt rántottával. Azt is hozzátette, hogy a pénztől Ilona nem lesz egyik napról a másikra önálló, és senki sem ígérte, hogy utána minden úgy megy majd, mint régen. Máténak szabadságot kell kivennie, nekem is segítenem kellene. A beavatkozás csak esélyt adna a javulásra, nem rendezné el a családi helyzetünket.

Apámat én hívtam át. Lajos tiszta inget vett fel, mintha szerződést jött volna aláírni. Végighallgatta Mátét, megnézte az árajánlatot, aztán visszatolta a telefont.

Apám ekkor rám nézett. Nem dühösen. Ettől rosszabb volt.

Máté bólintott. Apám is. Úgy ültek egymással szemben, mint két ember, aki érti a másik mondatát, csak elfogadni nem tudja.

Másnap a helyszín üzenetet küldött: péntek délig erősítsük meg a végleges létszámot. Lemondáskor a négyszázhúszezer forint marad náluk, és a másik két foglalóból is legfeljebb a felét kapnánk vissza. Ha apámnak visszautalom a hárommilliót, abból nem lesz sem lakodalom, sem gyors segítség Ilonának. Ha mégis átutalom a beavatkozásra, apám mondhatja, hogy a világosan megszabott feltétel ellenére költöttem el. Máté pedig akkor sem kapná vissza a régi anyját; csak azt tudná, hogy nem hagytam egyedül.

Péntek délelőtt megnyitottam a banki alkalmazást. A kedvezményezett mezőjében ott állt a beavatkozást szervező hely neve, az összegnél kétmillió-hatszázötvenezer. Az asztalon mellette feküdt a vendéglista, apám borítéka és a helyszín szerződése. Tizenegy óra negyvenhét volt. Máté a hálószobában várt, apám pedig előző este csak ennyit írt: Te döntesz, Bogi. De én is.