Szomszédság

Harmincnyolc perc körözés után már csak azt számoltam, mennyibe kerül az este. Másnap megláttam az udvarban, mit kellene adnunk a biztos parkolóhelyért.

A gyerekszobában vödör áll, a hitelkérelemben pedig egyetlen név maradt pirossal. Péntekig nekem kell javaslatot tennem.

Egyetlen kéz hiányzik a vendéglakások betiltásához. Az enyém. Csakhogy a fal túloldalán nemcsak gurulós bőröndök vannak, hanem egy család megélhetése is.

A karók már a helyükön álltak. Csak azt nem tudtam, a kerítés melyik oldalán hagyom cserben a rám bízottakat.

A füst a csukott ablakon át is megtalálta Lili szobáját. Aznap éjjel már nem lehetett úgy tenni, mintha a várakozás nem volna döntés.

Délután kettőkor már alig termeltek a frissen felszerelt panelek. A kerítés túloldalán egy negyvenéves diófa állt, alatta pedig egy ember, akitől nem lehetett könnyű szívvel kérni semmit.

A liftaknát éppen a konyhaablakunk elé tervezték. Aznap este nekem kellett eldöntenem, melyik otthon maradjon élhető.

A zajtól már összerezzentünk. A csendtől viszont eszünkbe jutott, mi történne a kerítés túloldalán, ha végre tennénk valamit.