A tetőhitelhez Ilona lakását kockáztatjuk, vagy lakásonként 56 ezret fizetünk
A gyerekszobában vödör áll, a hitelkérelemben pedig egyetlen név maradt pirossal. Péntekig nekem kell javaslatot tennem.
A negyedik emeleten három másodpercenként koppant egy csepp a műanyag vödör alján. A lépcsőházban nedves vakolat és felmosóvíz szaga keveredett. Fölnéztem: a mennyezet sarkában a barna folt már túlnőtt a tegnapi ceruzavonalon.
Varga Dániel, a felső emeleti tulajdonos, a gyerekszoba ajtajában állt. A kislánya íróasztalát a fal mellől az ablakhoz húzták, a könyvekre törölközőt terítettek.
Nem emelte fel a hangját. Attól még hallottam benne az elmúlt hetek összes visszafogott káromkodását.
Az irodámban újra kinyitottam a ház kimutatását. A felújítás árát saját pénzből nem tudtuk kifizetni. A közös hitellel továbbléphettünk volna, de csak akkor, ha előbb rendezzük a kintlévőségeket. Tizenegy lakásnál nulla állt. A tizenkettedik sorban hatszáztizenhatezer forint. Székely Ilona.
Ilona, a harmadik emeleti özvegy, harmincöt éve lakott a házban. Amikor becsöngettem hozzá, sokáig csörgött a lánc az ajtó mögött. A lakásban pirított kenyér szaga ült, a konyha falán régi naptár lógott. Az asztalnál két szék állt egymással szemben, pedig Ilona már hat éve egyedül élt.
A hangja száraz volt, nem sértett. Elém tett egy befőttesüveget, benne apróra hajtott csekkekkel.
Ilona bólintott. A konyhaszekrény fölött bekeretezett fényképen ő és a férje festékes ruhában nevettek. Mögöttük ugyanaz a sárga fal volt, csak akkor még frissen festve.
Ez volt a baj az idővel. A tető naponta kérte a magáét, Ilona pedig hónapokat tudott volna kérni, talán éveket.
Az esti lakógyűlésen Dániel egy nejlontasakban hozott le egy marék nedves vakolatot. Letette elém az asztalra. A darabok tompán koppantak.
Bodnár Zsuzsa, Ilona régi szomszédja, az első sorban ült. Összekulcsolta a kezét, és csak akkor szólalt meg, amikor a székek már nyikorogni kezdtek a feszengéstől.
Zsuzsa lehajtotta a fejét. A hátsó sorból valaki azt mondta, neki az ötvenhatezer a téli tüzelő egy része. Más arra emlékeztetett, hogy Ilona éveken át bevásárolt a beteg szomszédoknak, és soha nem kért érte semmit. Erre nem felelt senki. Arra sem, hogy a jó szomszédság nem jelenik meg a bankszámlán.
Megszámoltam a jelenlévőket. Akárhogy szavaznak, nekem kellett előkészítenem a következő lépést. Én küldöm ki a rendkívüli befizetésről szóló levelet, ha ezt választjuk. És az én nevem kerül arra az iratra is, amely elindítja az Ilonával szembeni végrehajtást.
Odafentről, a csövek és a födém felől tompa koppanás hallatszott. Talán újabb vakolat vált le. Talán csak valaki becsukott egy szekrényajtót.
Másnap reggel két irat feküdt előttem. Az egyik a rendkívüli, lakásonként ötvenhatezer forintos befizetésről szólt. Ha nem fizet mindenki gyorsan, a hitel és a tető javítása tovább csúszik. Ha fizetnek, Ilona tartozása eltűnik, de senki sem tudja, meddig marad így.
A másik irat Ilona nevét viselte. Ez volt annak az eljárásnak az eleje, amely elháríthatta a hitelkérelem akadályát, és veszélybe sodorhatta a lakását.
Az eső újra rákezdett. Előbb finoman pergett az ablakpárkányon, aztán meghallottam a felső szintről a vödör szabályos, üres koppanásait. A tollat a két irat közé tettem.
Ágnes helyében a tetőfelújítás hiteléért elindítanád Ilona tartozásának végrehajtását, vagy rendkívüli befizetést kérnél a lakóktól?
Kattints a döntésedre, és nézd meg, a többiek hogyan döntöttek.
