Hat parkolóhelyért eltűnne az udvar fele, az én két szavazatom dönt

A kapunyitó hosszan felzúgott, mire befordultam a ház elé. Az aszfalt még este fél tizenegykor is ontotta magából a meleget és azt a keserű, poros szagot, amely beül az ember torkába. Odabentről, az udvar felől hallottam a locsoló vékony sziszegését. Megint tovább kellett hajtanom.

Harmincnyolc perce köröztem. Egyszer már kiszúrtam egy felszabaduló helyet, de mire odaértem, egy másik autó betolatott. Nem szóltam. Nem volt erőm hozzá. Végül egy őrzött telepen hagytam a kocsit, tizenkét perc sétára. Négyezer-nyolcszáz forintot kértek reggelig.

Aznap délután tizennégy percet késtem a műszakból, mert az indulás előtt sem találtam parkolóhelyet a közelben. A pótlék egy részét levonták. Mire hazaértem, a gyerekek aludtak, a vacsorám fedő alatt állt a tűzhelyen. A parkolótelep blokkja mellé tettem a másikat: a bérelt hely havi számláját. Harmincnégyezer forint, és még az sem mindig szabad, amikor késői műszakból jövök.

Másnap délután az udvaron vágtam át. Fekete Ilona, a földszinti özvegy szomszédunk, a padján ült, a lábánál egy lavórban ázott két muskátlis cserép. Kővári Eszter, aki a lányát iskola után rendszeresen leengedi ide, a nyitott ablakból szólt rá a gyerekekre, hogy a frissen locsolt földre ne fussanak.

A két gyerek a fa körül kergetőzött. A cipőjük alatt puhán cuppogott a nedves föld. Az emeleti fal már világított a naptól, de lent hűvös maradt a levegő. A földszinti ablakok tárva álltak. Ilona lakásából kapor és pirított hagyma szaga úszott ki.

Bólintottam. A nagyobbik fiam azon a füvön tanulta meg hajtani a kismotort. Ettől még eszembe jutott a blokk a konyhaasztalon.

A tervrajz az esti lakógyűlés előtt került ki a lépcsőházba. Hat beálló fért volna el. A kaput kiszélesítik, a padot elviszik, a fa körüli földet és az udvar naposabb felét leburkolják. Szabó Tamás, a dolgozó szomszédom és az átalakítás kezdeményezője piros tollal jelölte be, hol maradna egy keskeny zöld sáv.

Megkérdeztem tőle, nem lehetne-e kevesebb burkolattal megoldani. Megrázta a fejét. Az autók fordulásához kell a hely. Ha megcsináljuk, rendesen kell megcsinálni. Nem lehet egyszerre parkoló és biztonságos játszóudvar. A földet felszedik, az öreg gyökerek egy részét elvágják. Később nem lehet csak úgy visszatenni mindent.

Nem emelte fel a hangját. Az inge hátán sötét folt terült szét az izzadságtól. Tudtam, hogy hajnalban indul, és azt is, hogy a múlt hónapban két utcával arrébb törte le valaki a tükrét. Eszter sem felelt rögtön. A lánya közben krétával ajtót rajzolt a fal tövébe.

A lakógyűlésre tizenkilenc széket raktunk ki, mégsem fért el mindenki. A nyitott ablakokon át behallatszott a kanalak csörrenése, aztán valaki becsukta az egyiket. A levegőben nedves földszag keveredett a lépcsőház állott hűvösével.

Nálam volt egy meghatalmazás is. A harmadik emeleti üres lakás tulajdonosa hónapokra a lányához költözött, és még tavasszal megkért, hogy képviseljem, ha felújításról kell dönteni. Nem tudta, hogy parkolókról lesz szó. A papíron nem szerepelt korlátozás.

A közös képviselő kétszer számolta át az íveket. A többiek szavazatai kilenc-kilencre oszlottak. Nekem a sajátommal és a meghatalmazással együtt két szavazatom volt. Akárhová tettem őket, ott lett meg a többség.

Tamás rám nézett. Nem sürgetett. Ilona a pad szélét markolta, Eszter lánya pedig odakint átfutott a locsoló permetén. Hallottam a nevetését, aztán a kapu előtt egy autó dudált. Arra gondoltam, hogy reggel hatkor vissza kell gyalogolnom a telepre. Arra is, milyen szaga lenne ennek az udvarnak júliusban, ha a nedves föld helyett friss burkolat melegedne benne.

Felemeltem a kezem. Egyelőre csak a levegőben tartottam, egyik oldal mellett sem szavaztam.