Lili köhög a füsttől, Erzsi néninek nincs más fűtése

Arra ébredtem, hogy Lili rövid, sípoló lélegzeteket vett. A négyéves lányom felült az ágyban, egyik kezével a takarót markolta, a másikkal engem keresett. A szobában égett por és nedves fa szaga ült. Megfogtam az ablak kilincsét. A kilincs hideg volt, az ablak pedig rendesen zárva. A füst mégis bejutott valahol.

Nóra, a párom és Lili anyja, behozta az inhalátort. Leült az ágy másik oldalára, és félrehúzta Lili haját az arcából. Nem beszéltünk, amíg a légzése lassabb nem lett. A falióra minden kattanása hangosabbnak tűnt, mint máskor.

Nem kellett megkérdeznem, mire gondol. A füst a szomszédunk, Fekete Erzsébet udvara felől jött. Erzsi néni régi kályhájának ajtaja tompán csattant esténként, aztán a szag ráült a kertünkre. Mire észrevettük, Lili szobájában már hiába csuktuk be az ablakot.

Először ősszel mentem át hozzá. Nem vittem papírt, nem emlegettem bejelentést. A kapuban mondtam el, hogy Lili asztmája rosszabbodik, amikor sűrű a füst. Erzsi néni végighallgatott. Közben a kardigánja ujját húzogatta a kézfejére.

Beengedett a házba. A konyhában meleg volt, a hátsó szobából viszont hideg áradt. Azt mondta, másféle fűtésre nem futja, a cseréhez pedig annyi pénz kellene, amennyit nem tud félretenni. Nem panaszkodott hosszan. Feltette a teavizet, és a fedő csörgését figyelte.

Felajánlottam, hogy hozatok szárazabb tüzelőt, és fizetem, hogy valaki átnézze a kályhát. A vizsgálat után néhány napig kevesebb füstöt éreztünk. Vittem át fát is. Erzsi néni elfogadta, bár láttam rajta, mennyire nehéz neki. Aztán megmutatta a kamra üres felét.

Egy elektromos fűtőtestet is szereztem volna neki. Kiszámolta, meddig tudná használni úgy, hogy ételre és gyógyszerre is maradjon. Nem sokáig. Mi sem tudtuk magunkra vállalni egy másik ház egész téli fűtését. Maradt a kályha, a csukott ablak és az, hogy reggelente megszagoltam Lili párnáját.

Azóta három napot hiányzott az óvodából. A gyerekszobát délutánonként sem lehetett mindig kiszellőztetni. Amikor újra átmentem, már nehezebben találtam meg a hangot, amely nem vádló, de nem is könyörgő.

Nem mondta, hogy az ő baja nagyobb. Én sem mondtam, hogy a miénk az. A kerítés mellett álltunk, két lépésre egymástól, és mindketten a saját házunk felé néztünk.

Az újabb éjszakán, amikor Lili légzése végre megnyugodott, Nóra kivitte a bögréket a konyhába. Én még ott ültem az ágy szélén. A füstszag a pulóverembe is beette magát.

A konyhaasztalnál megnyitottam a bejelentő űrlapot. Leírtam a füstöt, az ismétlődő éjszakai rosszulléteket, a zárva tartott ablakot. Tudtam, hogy egy vizsgálat bírsággal vagy korlátozással járhat. Azt is tudtam, hogy a hallgatásból lehet még egy ilyen éjszaka.

Az elküldés gomb alatt villogott a kurzor. Ha bezárom az oldalt, másnap tovább telefonálhatok fáért, használt fűtőtestért, bármilyen segítségért, amely talán elég lesz. Ha elküldöm, Lili érdekében végre olyan lépést teszek, amelynek súlya van. Odakintről áthallatszott a kályhaajtó tompa csattanása. A gyerekszobából Lili hosszú, rekedt lélegzete hallatszott. A kezem a gomb fölött maradt.