A szomszéd műhelye zajos, a bejelentés a megélhetése
A zajtól már összerezzentünk. A csendtől viszont eszünkbe jutott, mi történne a kerítés túloldalán, ha végre tennénk valamit.
Júlia éppen letette elém a rántottát, amikor a kompresszor felbúgott. A villa hegye megcsúszott a tányéron. Odakint még harmatos volt a fű, bent pirítós és kávé illata ült a konyhában, de pár perc múlva megérkezett az oldószer édeskés, kaparó szaga is. Júlia szó nélkül felállt, becsukta az ablakot, aztán visszaült a kihűlő reggelihez.
Bólintottam, mintha én kapcsoltam volna be a gépet. Előző este azt terveztük, hogy reggel sokáig ülünk majd a konyhában. Júlia egész héten korán kelt, én pedig már három napja a nappali kanapéján aludtam, mert az udvar felőli hálóban este is megmaradt a festékszag.
A házat nem a nagy kert miatt vettük meg. A kert keskeny volt, a fürdőszoba csempéje repedt, a konyhaszekrény ajtaja pedig csak térddel megtámasztva csukódott. Mégis úgy jártunk végig rajta először, mintha valaki végre lehalkította volna körülöttünk a világot. Júlia a teraszajtóban állt, és azt mondta: itt talán rendesen tudunk majd pihenni.
Az első hónapokban Bálint udvarán csak egy öreg autó állt. Néha átkiabált, hogy kérünk-e almát, Eszter pedig egyszer áthozott egy tál süteményt. Aztán megjelent egy második autó, utána egy harmadik. Előbb csak délutánonként csattant egy szerszám. Később reggelente felvisított a csiszoló, és a kompresszor úgy indult el, mintha közvetlenül a falunk mögött rúgtak volna bele egy fémszekrénybe.
Nem az első héten szóltam. Vártam, hátha csak átmeneti munkáról van szó. Amikor mégis átmentem, Bálint letette a kezéből a maszkot, és végighallgatott. Nem nevetett ki, nem mondta, hogy költözzünk el. Megígérte, hogy reggel kilenc előtt nem kezd, a hangosabb munkákat pedig megpróbálja két délutánra összevonni.
A nyitott garázs mögött Eszter teregetett. Egy gyerekpulóvert csíptetett a kötélre, aztán odajött hozzánk. A szeme alatt sötét karikák ültek.
Akkor megegyeztünk. Mi nem szóltunk a két kijelölt délutánon végzett munka miatt, még akkor sem, ha Júlia inkább elment otthonról. Bálint kilenc előtt valóban nem indította el a gépeket. Egy darabig.
Aztán egy hétfő reggel háromnegyed nyolckor felbúgott a kompresszor. Szerdán este hét után csiszolt. Pénteken a szag miatt nem tudtunk kiülni vacsorázni. Amikor másodszor mentem át, Bálint a csuklójával letörölte a homlokáról az izzadságot.
A kerítés mellől ráláttam a konyhájukra. Eszter egy boríték fölé hajolt, mellette apró kupacokban feküdt a pénz. Amikor észrevett, összetolta a kupacokat a tenyerével. Nem haragosan nézett rám. Attól rosszabb volt.
Bálint azon a héten valóban eggyel kevesebb autót hozott. A kompresszor mégis három reggelen szólt, mert a megmaradt munkák tovább tartottak. Júlia már a csukott ablak mellett is összerezzent minden indulásnál. Én pedig azon kaptam magam, hogy vasárnap délután a nappaliban ülve is a következő zajt várom.
Az asztalon nyitva volt a laptop. A bejelentéshez szükséges oldal fehér fénye ráült Júlia arcára.
A fal túloldaláról tompa koppanás hallatszott. Nem gép volt, csak valaki leejtett egy szerszámot. Mégis mindketten elhallgattunk.
Ha elküldöm a bejelentést, Bálint munkái eltűnhetnek az udvarról. Velük együtt eltűnhet az a pénz is, amelyből most a számlákat és a tartozásukat fizetik. Eszter borítéka jutott eszembe, meg a gyerekpulóver a kötélen. Ha nem küldöm el, marad a csukott ablak, a kanapé és Júlia arca minden reggel, amikor meghallja a kompresszort. Marad az is, hogy hiába szóltunk kétszer, a saját határainkat végül mi toltuk arrébb.
A kurzor a küldés gomb fölött állt. A kerítés túloldalán Bálint köhögött egyet, aztán felnyílt egy autó motorházteteje. Júlia nem nézett rám. Az ujjamat a gomb fölött tartottam, és egyikünk sem mozdult.
Tamás helyében hivatalos bejelentést tennél Bálint udvari autójavításai miatt, vagy tovább tűrnéd a zajt és a szagokat?
Kattints a döntésedre, és nézd meg, a többiek hogyan döntöttek.
