Az állás kész jelöltje vagy az, akinek újrakezdés lenne

A koordinátori asztalon ott maradt egy repedt bögre és három sárga cetli. A bögrét senki nem kérte. A cetlikért már az első délelőtt összevesztek.

Az előző koordinátor pénteken közölte, hogy hétfőtől nem jön. Talált valami nyugodtabbat. Júlia ezt hétfőn, kilenc óra tizenkettőkor kezdte megérteni, amikor egyszerre csörgött két telefon, Réka pedig letett elé egy tizenhét soros hibajegyzéket.

A „mi” többnyire Rékát jelentette. Néha még két embert, akiknek volt olyan hibájuk, hogy felvették a telefont.

A személyzeti vezető délben megüzente: jövő hétfőig választani kell. Júlia vezette az interjúkat, az új koordinátor neki jelent majd, ezért más nem hozhatja meg helyette a döntést. A szabályzat ebben meglepően bátor volt.

Két név maradt. Tóth Lilla és Varga András.

Lilla neve addig volt szakmai adat, amíg Júlia bátyja fel nem hívta.

Nem mondta, hogy intézze el. A családban a fontos mondatok ritkán fáradtak el odáig.

Lilla korábban egy kis raktár rendeléseit és műszakbeosztását kezelte. Az átállás egyik feladata éppen a beérkező rendelések és a műszakbeosztás napi összehangolása lett volna. Amikor a hely bezárt, közel két évre kiesett a munkából. Utána alkalmi adminisztrációs munkák jöttek, majd egy négyórás, határozott időre szóló iratrendező munka ugyanabban az épületben. Pontosan dolgozott. Gyorsan tanult. Koordinátort még nem helyettesített.

Az interjún nem kérte, hogy Júlia segítsen. Az rosszabb lett volna, de egyszerűbb.

A fizetés mellett Lilla abbahagyhatta volna az alkalmi munkákat. Nem kellett volna minden nagyobb kiadás előtt Gáborral egyeztetnie. Ezt nem mondta ki. Csak azt, hogy szeretne megint saját naptárt, saját feladatot, saját hó végét.

András tizenkét éve dolgozott hasonló munkakörökben. A próbaanyagban egy széteső heti tervet kapott. Negyven perc alatt észrevette, hogy ugyanazt a kapacitást három helyre tervezték be. Átrendezte a határidőket, két feladatra visszakérdezett, egyet pedig nem vállalt be. Indoklást írt hozzá, nem mesét.

Nem ismerte a belső rendszert, és az interjún kissé mereven beszélt. Amikor Júlia megkérdezte, hogyan kezelné az ellenállást, azt felelte, előbb meghallgatná az ellenvetéseket, hátha van értelmük. Réka később azt mondta, legalább nem ígért csapatépítő reggelit.

Júlia akkor Rékára gondolt.

Két éve egy másik vezető erőltetett rájuk egy tapasztalatlan projektfelelőst. Jó ember volt. Mindenki ezt mondta róla, főleg amikor Réka szombatonként kijavította a táblázatait. Az átadás végül megtörtént. Réka a lánya évzárójáról késett el, a vezető pedig prémiumot kapott a határidő betartásáért.

Júlia becsukta az irodaajtót. Réka nem emelte fel a hangját. Nem is kellett.

Vasárnap az anyja ebédet főzött. Lilla új blúzban érkezett. A címke helyén még látszott a hajtás.

Lilla elnevette magát, aztán túl gyorsan ivott a vízből. Gábor a tányérját nézte. Az anyjuk megkérdezte, kér-e valaki még levest. A család visszatért a biztonságos témákhoz: a túl sós húshoz és egy csöpögő csaphoz.

Mosogatás közben Lilla Júlia mellé állt.

Hétfőn fél négykor Júlia előtt nyitva állt a döntési felület. Két név, két üres kör. Négyig kellett kattintania.

Ha Lillát választja, Réka tanítja majd be az átállás közepén. Az első hiba után mindenki tudni fogja, kinek a sógornője. Ha csúsznak, Júlia prémiumából is levonnak, de ennél többe kerülhet, ha Réka többé nem mondja el neki, mi megy rosszul.

Ha Andrást választja, kedden már kioszthatja neki a feladatokat. A csapat fellélegezhet. Lilla pedig visszamegy a négyórás iratrendező munkához, amelyre szóló szerződése télen lejár. Vasárnaponként senki nem fogja számon kérni Júliát. Elég lesz, ha elhallgatnak, amikor belép.

Háromnegyed négykor üzenet érkezett Lillától: „Bármi lesz, tőled akarom hallani.”

Réka a folyosón magyarázott valamit két kollégának. Az üres széken ott feküdt a tizenhét soros hibajegyzék. Júlia megfogta az egeret. A két név közül egyik sem maradt már csak név.