A lánya heti öt teljes napra kérné a nagymamát

Marci a konyhakövön ült, és egy fakanállal verte a műanyag doboz fedelét. Kinga letette elém a telefonját. A kijelzőn a jövő heti naptár látszott.

Először azt hittem, rosszul értettem. Korábban két délelőttről beszéltünk, amíg Kinga ügyeket intéz. Most öt egymás melletti nap világított a képernyőn.

Marci feltápászkodott, belém kapaszkodott, aztán felkéredzkedett. Amikor felemeltem, a derekamba beállt az a tompa fájdalom, amely két hete, egy egész napos vigyázás után jelentkezett először. Marci közben a nyakamba fúrta az arcát. Tejszagú volt és meleg.

Három hónapja mentem nyugdíjba. Vettem egy tízalkalmas úszóbérletet, és jelentkeztem egy kerámiatanfolyamra, amelyet hat éve mindig a következő őszre halasztottam. A húgommal azt terveztük, hogy havonta néhány napot nála töltök vidéken. Nem nagy álmok voltak. Nekem mégis azt jelentették, hogy évtizedek után nem az ébresztőóra, a munkahely és mások uzsonnásdoboza osztja be a napjaimat.

Kinga másnap próbaképpen nálam hagyta Marcit. Fél kilencre a zabkása a széken, a falon és a zoknimon volt. Tízkor lesétáltunk a játszótérre. Marci háromszor kérte, hogy vegyem fel, aztán minden alkalommal azonnal le akart szállni. Ebéd előtt át kellett öltöztetnem, mert beleült egy pocsolyába. Altatáskor negyven percig járkáltam vele a szobában.

Amikor végre elaludt, nem mertem elindítani a mosógépet. A konyhában állva ettem meg a kihűlt főzeléket. Az úszást addigra lekéstem. A tanfolyami jelentkezési lap ott feküdt a hűtőn egy mágnes alatt.

Délután Marci felébredt, sírt, inni kért, majd ellökte a poharat. Mire Kinga megérkezett, a pólóm vállán megszáradt egy folt, a derekamban pedig minden lehajlásnál megrándult valami.

Kinga levette Marci cipőjét, és sokáig igazgatta egymás mellé a két apró darabot. Aztán elmondta, mit számoltak ki. A magánbölcsőde havi díja száznyolcvanezer forint lett volna, az étkezés nélkül. Kinga fizetése valamivel négyszázezer alatt maradt volna. Utazás és ebéd után majdnem minden második megkeresett forintja a felügyeletre ment volna el.

Bálint Ádám este hat előtt ritkán ért haza. Megkérdezte, kezdhetne-e korábban, hogy délután átvegye Marcit, de a munkaideje kötött volt. Kingának péntekig kellett választ adnia. Ha most nem tér vissza, azt mondták neki, később talán nem ugyanabba a munkakörbe kerül.

A pár hónapot hallva a januári naptárra néztem. A húgom akkorra már kétszer hívott magához. A tanfolyamot csak ősszel indították, hetente két délután. Az uszoda nélkül talán lehetett élni, gondoltam, aztán rögtön dühös lettem magamra. Éppen így mondtam le mindenről korábban is: külön-külön egyik sem látszott fontosnak.

Nem sértődött meg. Ettől nehezebb lett. Leült a földre Marci mellé, és elkezdte visszarakni a dobozba a szétszórt építőkockákat. A szeme alatt sötét karikák voltak. Eszembe jutott, hányszor mentem én is betegen dolgozni, amikor ő kicsi volt, mert nem volt kit felhívnom.

Marci odahozta nekem a piros kockát. Letettem a tenyeremet, ő pedig komoly arccal belehelyezte. Ha igent mondok, Kinga dolgozhat, Ádámék fellélegezhetnek, Marci pedig olyannal marad, akit ismer. Cserébe lemondom a tanfolyamot, ritkábban látom a húgomat, és minden reggel fél hétkor kelek. Ha csak néhány napot vállalok, nekik kell előteremteniük a hiányzó pénzt vagy embert. Ha nemet mondok, az időm az enyém marad, de Kinga talán elveszíti azt a munkát, amelybe két év után végre visszavárják.

Kinga kabátot adott Marcira. Az ajtóban még visszafordult.

Miután elmentek, a lakás hirtelen túl csendes lett. A hűtőről levettem a tanfolyami lapot, de nem dobtam ki. Mellétettem a heti naptárt, és bejelöltem rajta öt reggelt. A tollat aztán ott hagytam a két papír között.