Laura vidéki állást kapott, Tamás nem akarja csak minden második hétvégén látni Lilit

Vasárnaponként Lili nem költözött, csak átment apához. A hátizsákjában ott volt a matekfüzet, a nyuszis pizsama pedig eleve Tamásnál lakott. Laura az ajtóban végigmondta, hogy pénteken úszás, csütörtökre olvasónapló, aztán észrevette a fogason maradt tornazsákot.

A válásuk óta négy év telt el. Ennyi idő alatt mindkét lakásban tudták, melyik fiók szorul, hol van a kakaó, és kinél kell a cipőt az előszobában levenni. Lili mindkét helyen otthon volt, csak másképp.

Laura azon az estén a konyhaasztalra tette az állásajánlatot. Egy kisvárosi üzem vezetői pozíciót kínált neki biztos fizetéssel. Bence, Laura párja ott dolgozott, és a házában Lilinek külön szoba jutott volna. Az udvaron már állt egy öreg cseresznyefa; a közeli iskolában kis létszámú osztály indult.

Nem egy majd egyszer megvalósuló terv volt. Az ajánlatot hétfőig kellett elfogadni, a munkát novemberben kezdhette. Bence még azt is lemérte, befér-e Lili íróasztala az ablak alá.

Bence ritkán mondott ilyesmit. Inkább polcot szerelt, vonatjegyet vett, és vasárnap esténként visszavitte Laurát a fővárosi lakásába. Két éve tervezték a közös életet két külön fogkefetartóval.

Laura másnap megmutatta az ajánlatot Tamásnak. A tornazsák átadására szánt három percből így lett egy óra. Tamás először a fizetést nézte, aztán a címet.

Laura a tornazsák cipzárját igazgatta, bár semmi baja nem volt. Felajánlotta a hosszú hétvégéket és az iskolai szünetek felét. Kimondva mindegyik megoldás rendezettnek hangzott. Csak éppen egyikben sem szerepelt egy átlagos szerda.

Tamás hetében nem történt semmi látványos. Lili nála gyakorolta a szorzást, miközben ő odaégette a rántottát. Egy este fél tízkor a lány kibújt az ágyból, mert összeveszett a legjobb barátnőjével, és ezt reggelig nem lehetett a párna alatt tartani. Tamás nem adott jó tanácsot. Leült mellé a szőnyegre.

Amikor elképzelte a költözést, nem a hétvégi kirándulások hiányoztak neki. A kapkodós reggelek hiányoztak, a fél pár zoknik és az a tíz perc iskola előtt, amikor Lili néha elmondott valamit, néha csak rugdosta a kavicsokat.

Laura közben azt számolta, mit jelentene maradni. A vezetői állás helyett továbbra is olyan munkát végezne, amelyből hónap végén éppen kijöttek. A lakás udvarára egy bicikli is csak úgy fért be, ha előbb kivitték a szelektív kukát. Bencéhez péntek esténként érkeztek, vasárnap pedig már csomagoltak.

Tamás erre nem felelt rögtön. Laura tudta, hogy a hallgatása nem beleegyezés. Tamás pedig tudta, hogy Laura nem egy cseresznyefáért vinné el Lilit. Mégis mindketten úgy néztek a papírra, mintha azon volna a másik valódi indoka, apró betűvel.

Lilinek Laura csak annyit mondott, hogy lehet, költöznek. A lány először azt kérdezte, tarthat-e nyulat az udvaron. Aztán azt, az új osztályban lenne-e valaki, aki szeret rajzolni.

Laura nemet mondott. Lili erre kijelentette, hogy akkor ő szeretné a nyulat, de maradna az osztályában, és keddenként továbbra is apa csomagolná a háromszögű kenyeret. Aztán megkérdezte, hol van a lila filctolla. Nyolcévesen ennyit lehetett kezdeni két felnőtt egymást kizáró jövőjével.

Vasárnap este Tamás visszahozta a tornazsákot. Lili már aludt, Bence pedig a kisvárosi ház konyhájában várta Laura hívását. Az állásajánlat hétfő délben lejárt. Tamás a küszöbön állt, Laura kezében a tornazsák pántja feszült.

Laura bólintott. Az asztalon egymás mellett feküdt az állásajánlat és Lili olvasónaplója. Az egyik alján üresen maradt az aláírás helye. A másikból még két oldalt kellett megírni csütörtökig.