Réka visszatérne a csapat élére, engem csak az ő helyén véglegesítenek
A hétfői státuszértekezlet előtt még azt hittem, a legnehezebb dolgom az lesz, hogy két ügyfél ugyanarra a délutánra kért bemutatót.
Noémi a konyhából hozta be a kávémat, és szó nélkül a monitorom mellé tette. Kiss Noémi, a csapat senior szövegírója, már három éve tudta, hogy értekezlet előtt nem kérek tejet. Azt is tudta, melyik ügyfélnek kell táblázat, melyiknek elég három mondat, és mikor kell rám néznie, ha valaki olyat ígér, amit péntekig nem lehet megcsinálni.
A naptáramban 9.30-ra megjelent egy új meghívó: „Visszatérés és csapatstruktúra”. A résztvevők között ott volt Varga Réka, az a vezető, akinek a helyére három évvel korábban felvettek. Alatta Bálint Andor neve állt. Andor vezette az ügynökséget, és általában csak akkor küldött húszperces meghívót, ha már előre tudta, mit fog mondani.
Amikor idejöttem, a szerződésem fejlécén félkövéren szerepelt, hogy határozott időre szól. Mégis én vettem át a 17-es ügyféllistát, én kértem új hozzáférést a közös tárhelyhez, és én ültem végig azt a novembert, amikor két nagy megbízás egyszerre csúszott. Azóta a csapat bevétele nőtt, a három legnagyobb ügyfél közvetlenül engem hívott, ha baj volt. A fizetésemből béreltem a lakást, amelynek a lakbérét minden hónap ötödikén vonták le a számlámról. A helyettesítés rég nem egy kitérő volt az önéletrajzomban. Ez lett az életem rendje.
Réka pontosan érkezett. Sötétkék mappát tett az asztalra, benne kinyomtatott régi ügyféljegyzeteivel és az elmúlt hónapok kampányanyagaival. Nem úgy jött, mint aki majd megkérdezi, hol találja a kávét.
Nem dicsekedve mondta. Inkább jelezte, hogy nem üres széket szeretne visszakapni. Ismerte a munkát, a régi ügyfeleket, és látszott, hogy készült.
Andor összefűzte az ujjait. Előtte feküdt egy lap három számoszloppal. Nem tolta elénk.
Réka a mappájára tette a tenyerét. Én a 17-es listára gondoltam, a hétfő reggeli hívásokra, Noémi félbehagyott mondataira, amelyeket már értettem. Arra is, hogy ha nemet mondok, a szerződésem hat hét múlva lejár. Addig kellene új állást találnom, lehetőleg olyan fizetéssel, amelyből nem kell kisebb lakásba költöznöm.
Délután Noémi odahozta a hozzáférési lapot. A dokumentumban egymás alatt állt huszonhárom fiók neve. Az „átvevő vezető” oszlop üres volt.
Azt mondtam, várjon vele. Noémi bólintott, de nem vitte el a lapot.
Este Réka az ajtónál ért utol. A belépőkártyáját még vendég feliratú tokban hordta.
Másnap reggel Andor üzenete várt: „Tíz óráig szükségem van a válaszodra.” Megnyitottam a szerződéstervezetet. A végleges munkaköröm megnevezése már benne állt, a bérem mellett ugyanaz az összeg, amelyből három éve fizetem a lakbéremet. A másik ablakban Réka átadási mappája volt nyitva, gondosan elnevezett fájlokkal. Az üres hozzáférési lapot Noémi a billentyűzetem mellé tette.
Kilenc ötvennyolckor Andor megállt az ajtómban. Nem ült le. Én a szerződés alján villogó kurzort néztem, és vártam, hogy kimondjam valamelyikünk nevét.
Klára helyében elfogadnád a végleges vezetői állást, ha ezzel Réka pozíciója megszűnik, vagy visszalépnél, hogy ő térhessen vissza?
Kattints a döntésedre, és nézd meg, a többiek hogyan döntöttek.
