Osztályvezető lettem, a páromat pedig áthelyezhetik

A kinevezésem első napján három ember szombati túlórájáról kellett döntenem. Az egyikük este mellettem aludt.

Egy női kéz toll fölött habozik két jelöletlen papírlap mellett egy konyhaasztalon.

A kinevezésemet hétfőn, nyolc óra tizenkét perckor jelentették be. A csapat még kabátban állt a tárgyalóban, amikor az igazgató közölte, hogy aznaptól én vezetem a minőségellenőrzési osztályt. Dóra tapsolt először. Bence fél másodperccel később, mint a többiek.

Bence, a párom, addig velem azonos beosztásban dolgozott. Egy éve éltünk együtt, de a munkahelyen senkinek sem mondtuk el. Az új szervezeti ábrán már egy vonal futott a nevemtől az övéig. Én hagytam volna jóvá a szabadságát, a túlóráját és a teljesítményértékelését.

Az első vezetői egyeztetésen elém tették a heti listát. Az R-318-as tételből hatszáz darabot újra kellett ellenőrizni, ezért szombatra három embert kellett beosztanom. A túlórához pótlék járt, és aki részt vett benne, bekerült az új mérőállomás kezelésére szervezett betanításba is. Négyen jelentkeztek. Köztük Bence és Dóra.

Dóra, az osztály legtapasztaltabb ellenőre, az ajtóban megállva visszafordult. Nem számonkérően beszélt, inkább úgy, mintha még egy adatot írna be a táblázatba.

DóraBence gyors az ilyen tételeknél. Csak majd mondd el, mi alapján választasz. Múlt hónapban én vittem két szombatot, és a betanítás nekem is számítana.

Bólintottam. Bence előző havi pontossága 98,7 százalék volt, Dóráé 98,5. Ha Bencét választom, szakmai adattal meg tudom indokolni. Ha kihagyom, azért büntetem, mert velem él. A különbséget rajtam kívül senki sem ismerte.

Délután elolvastam a belső szabályzatot. Olyan pár, amelynek tagjai közvetlen alá-fölérendeltségi viszonyban álltak, nem dolgozhatott ugyanabban a csapatban. Bejelentés után az egyikünket át kellett helyezni. Nekem friss vezetőként nem ajánlottak volna másik osztályt. Bencének maradt volna a külső telephely, napi majdnem két óra utazással és váltott műszakkal. Ott a havi prémium is rendszerint ötvenezerrel kevesebb volt. Ha ezt nem vállalja, új állást kellett volna keresnie.

Este a konyhaasztalon hagytam a szabályzat kinyomtatott oldalát. Mellette feküdt a hitelértesítő: kétszáznyolcvanhatezer forintot vontak le minden hónapban a lakásra. Az én új fizetésem magasabb lett, de egyedül nem fedezte volna a törlesztőt, a számlákat és a mindennapi kiadásainkat. Három év volt még hátra abból az időszakból, amikor a részletünk nem változhatott.

BenceEgy éve ugyanott dolgozunk. Adtál nekem rosszabb műszakot, én meg visszaküldtem a hibás jegyzőkönyvedet. Eddig sem kevertük össze.
EszterEddig nem én döntöttem a pénzedről.
BenceDe a szabály nem téged küldene ki a telepre. Te előléptetést kapsz, én meg két órát utazom, vagy felmondok. Ez neked tényleg igazságos?

Nem volt az. A kinevezésem az én munkám eredménye volt, a következményét mégis főleg ő viselte volna. Bence azt mondta, várjunk néhány hónapot. Bizonyítsam be, hogy ugyanúgy bánok vele, mint bárki mással, aztán keressen állást nyugodtan, nem egy harmincnapos áthelyezési határidő szorításában.

Másnap reggel kitöltöttem a szombati beosztást. Bence nevét először beírtam, aztán kitöröltem. Dóráét mellé írtam, majd az övét is visszatettem. A harmadik helyre akárkit választottam, a negyedik ember elesett a pótléktól és a betanítástól. Már nem létezett olyan döntés, amelyben a titkunk ne számított volna.

Tízkor Dóra behozta a 44-17-es mérőműszer leltárlapját. Letette elém, eligazította a papír sarkát, és rápillantott a még nyitott beosztásra.

DóraRáér délutánig. Csak jó lenne előre tudni, ki mire számíthat.

Nem gyanúsított semmivel. Éppen ettől szégyelltem magam. Ha később kiderült volna a kapcsolatunk, Dóra minden korábbi műszakot újra végiggondolhatta volna. A többiek is: mikor kapott Bence könnyebb feladatot, mikor szigorúbbat, mikor gondoltak rólam tévesen jót vagy rosszat. Egy lebukás után nemcsak a kinevezésem kerülhetett volna veszélybe. Bence minden eredményénél felmerült volna a kérdés, hogy valóban megdolgozott-e érte.

A bejelentés azonnali költsége ott feküdt otthon a hitelértesítő mellett: áthelyezés, kevesebb pénz, hosszabb út, talán álláskeresés. Később az is közénk állhatott volna, hogy az én előrelépésem miatt torpant meg az ő pályája. A hallgatás most megőrizte volna Bence fizetését és a lakásunk biztonságát. Később viszont elvihette volna a csapat bizalmát, az én vezetői helyemet és az ő szakmai tekintélyét.

Délután négykor üzenetet kaptam az igazgatótól: másnap kilencre vigyem be az összeférhetetlenségi nyilatkozatot és a végleges szombati beosztást. Otthon Bence már aludt, amikor a két lapot a konyhaasztalra tettem. Reggel nyolc ötvenötkor mindkettő előttem feküdt. A nyilatkozaton két üres négyzet maradt. A folyosón Dóra és Bence a szombati munkához szükséges mérőfejeket számolták.

Te mit tennél?

Eszter helyében bejelentetted volna, hogy Bence a párod, vagy egyelőre titokban tartottad volna a kapcsolatot?

Kattints a döntésedre, és nézd meg, a többiek hogyan döntöttek.