Márta gondozta Ilus nénit, a hibás végrendelet miatt mégis én örökölhetnék
A lakbéremelés után Ilus néni lakása jelentette az egyetlen esélyemet arra, hogy ne kelljen megint költöznöm. Csakhogy ő nem nekem szánta.
A tulajdonos üzenete akkor érkezett meg, amikor beírtam az átutalás összegét. Januártól harmincötezerrel emelte a lakbért. Azt írta, ha ez nem felel meg, december végéig kiköltözhetek. A telefonom mellett ott feküdt a hagyatéki iratok kék mappája, rajta Ilus néni címével.
Kiszámoltam, mennyi maradna a fizetésemből az új lakbér után. Annyi, amiből egy váratlan fogorvosi kezelést vagy egy elromlott mosógép javítását már nem lehetett volna kifizetni. Olcsóbb albérlethez két havi kaució kellett, plusz a költözés. A régi kauciómat pedig csak akkor kaptam volna vissza, ha a tulajdonos mindent rendben talál. Saját lakáshoz az addigi megtakarításom még önerőnek is kevés volt.
Kovács Ilona, az én Ilus nénim, gyerekkoromban nekem tette félre a barackos sütemény szélét, mert tudta, hogy azt szeretem. Felnőttként vasárnaponként hívtam. Havonta egyszer elmentem hozzá, megmostam a függönyét, befizettem a számláit, és karácsonykor én vittem haza magamhoz.
De hétfő reggel nem én álltam a konyhájában. Bodor Márta, a szomszédja töltötte meg a gyógyszeradagolót, ő írta fel a kockás cetlire a kenyeret, az almát és a szénsavmentes vizet. Ha Ilus néni éjjel megszédült, Márta csoszogott át papucsban. Először csak a postaládát ürítette ki neki egy esős héten. Aztán egyre több lett a kulcsra zárt ajtó mögötti tennivaló.
Tudtam erről. Néha pénzt hagytam Ilus néninél bevásárlásra, és egyszer én vettem meg az új heti adagolót, mert a réginek letört a pénteki fedele. Márta soha nem kért tőlem semmit. Legfeljebb üzenetet küldött: „Elfogyott a fertőtlenítő” vagy „Ma evett rendesen, ne aggódj.” Ettől még gyakran megkönnyebbültem, hogy neki kellett odamennie, nem nekem.
A hagyatéki egyeztetésen a végrendelet két lapból állt. Ilus néni a lakást Mártára hagyta. A többi, néhány bútor és a számláján maradt pénz, rám szállt volna. Márta az asztal alatt összekulcsolta a kezét. Nem látszott rajta öröm.
Aztán előkerült a formai hiba. Az ügyintéző óvatosan fogalmazott: a papír így vitatható, én pedig törvényes örökösként nyilatkozhatok arról, hogy érvényesítem-e az igényemet. Nem ígért eredményt. Elém tett egy lapot, és azt mondta, nem kell azonnal döntenem.
Addig Ilus néni lakása nem volt az enyém, még gondolatban sem. Abban a pillanatban viszont megláttam benne a saját kabátomat az előszobai fogason. Azt, hogy nem kell figyelnem minden nyáron, mennyivel emelik a lakbért. Hogy vehetek egy rendes ágyat anélkül, hogy a következő költözés lépcsőfordulóit számolnám.
Márta a folyosón ért utol. A kezében Ilus néni kopott bevásárlótáskája volt; abban hozta el az iratokat.
Márta bólintott. Azt mondta, Ilus néni kétszer is beszélt vele erről. Ő először nemet mondott, mert nem azért járt át hozzá. A második alkalommal Ilus néni mérges lett, és lecsapta a gyógyszeradagoló fedelét.
Elmondhattam volna, hogy nekem sem lenne ajándék a lakás. A fürdőszobában felvált a járólap, az ablakok mellett télen befújt a szél, és a közös költség sem lett volna kevés. Mégis tehermentes otthon lett volna. Egy hely, ahonnan senki nem küldhetett volna el két hónapos felmondási idővel.
De eszembe jutott az utolsó rosszullét. Márta hívott fel hajnalban. Mire odaértem, ő már átöltöztette Ilus nénit, feltörölte a vizet az ágya mellett, és egy borítékba készítette össze a szükséges papírokat. Én ültem Ilus néni mellett, amíg elaludt. Márta közben kimosta a lepedőt. Egyikünk sem volt fölösleges, csak nem ugyanazt csináltuk.
Otthon kinyitottam a kék mappát. Balra tettem a tulajdonos üzenetét és három kinyomtatott albérlethirdetést. A legolcsóbb lakásban a konyha egyetlen főzőlapból állt, és oda is két havi kauciót kértek. Jobbra került Ilus néni végrendelete. A lap alján ott volt a reszketeg, de felismerhető aláírása.
A nyilatkozatot másnap délig adhattam be. Beírtam a nevemet és a címemet. Az aláírás helye üresen maradt. Ha aláírom, talán végre nem albérletre dolgozom, de Márta elveszítheti azt a lakást, amellyel Ilus néni meg akarta köszönni a hétköznapokat. Ha félreteszem a lapot, tiszteletben tartom ezt a szándékot, és januártól harmincötezerrel többet utalok át, ameddig még bírom.
Letettem a tollat az üres vonal mellé. A telefonom kijelzőjén 11:42 volt.
Mit tettél volna Klára helyében: élnél a törvényes öröklés lehetőségével, vagy Mártánál hagynád Ilus néni lakását?
Kattints a döntésedre, és nézd meg, a többiek hogyan döntöttek.
