Máté barátja maradna a nappaliban, a felesége elköltözne

Szombat reggel Varga Máté a konyhapultnál állva ette meg a rántottáját. Az asztalon gyerekkori barátjának, Farkas Kristófnak a laptopja, két bögre és egy félig kitöltött jelentkezési lap feküdt. A nappali ajtaja csukva volt, mert Kristóf még aludt a kihúzott kanapén.

Varga Laura, Máté felesége, mezítláb jött ki a hálóból. Vizet engedett a kávéfőzőbe, aztán a pultra támaszkodott. Régebben szombatonként a nappaliban reggeliztek, zenét hallgattak, néha délig pizsamában maradtak. Most még a kanalakat is óvatosan tették le.

Az első este Kristóf két sporttáskát hozott. A szakítása után a pénzének nagy része elment egy tartozás rendezésére, az új albérlethez pedig nem volt elég félretett pénze. Laura hozott neki tiszta huzatot. Máté sört bontott, és mindhárman úgy beszéltek a két hétről, mint egy kellemetlen, de belátható megállóról.

A második hét végén Máté rákérdezett, látott-e megfelelő szobát. Kristóf azt felelte, három helyre írt, de egyik helyről sem válaszoltak. A negyedik héten már a könyvei is megjelentek a tévé alatt. A hatodikon vett egy hosszabbítót, hogy a kanapéról is elérje a konnektort. Máté akkor értette meg, hogy Kristóf nem csomagol, de nem mondott semmit.

Tizenöt évesen Kristóf húzta ki őt a folyóból. Nem hőstettnek indult. Máté megcsúszott a köveken, a sodrás pedig bevitte a mélyebb részre. Kristóf utána ugrott, aztán hazáig cipelte a vizes cipőjét. Később is ő várta meg a rendelő előtt, amikor Máté apja rosszul lett, és ő ült mellette egy padon hajnalig. Soha nem hánytorgatta fel.

Máté ezért minden alkalommal úgy hallotta Laura kérdését, mintha mögötte lenne egy másik is: most tényleg te leszel az, aki bezárja előtte az ajtót?

Laura eleinte nem sürgette. Esténként bevitte Kristófnak a vacsorát, ha az nem jött ki a konyhába. Egy hónap után azt kérte Mátétól, szabjanak új határidőt. Máté azt mondta, várjanak az interjúig. Az interjú elmaradt. A következő beszélgetést Máté egy albérlethirdetés miatt tolta későbbre, aztán azért, mert Kristóf aznap kapott újabb elutasítást.

Közben Laura ruhaszárítója a hálóba került, mert a nappaliban nem fért el. Ha vendéget akart hívni, előbb engedélyt kellett kérnie attól, aki elvileg vendég volt. Mátéval suttogva beszéltek az ágyban. Egyik este Laura megcsókolta a férjét, de egy videó hangja áthallatszott a fal túloldaláról, és mindketten elnevették magukat. A nevetés gyorsan elfogyott.

Nem emelte fel a hangját. Ettől Máté még jobban megijedt. Laura azt mondta, vasárnap estig vár. Ha Kristóf addig nem költözik el, néhány hétre a nővéréhez megy. Aztán majd eldöntik, maradt-e még valami abból, amit közös életnek neveztek.

Délután Kristóf kijött a nappaliból ingben, a haját vízzel simította le. Megmutatta Máténak az állást, amelyre előző nap jelentkezett. Eljutott az interjúig, de mást választottak. Egy olcsó szobát is megnézett a város szélén. A tulajdonos kéthavi előleget kért, Kristófnak pedig alig volt pénze.

Máté bólintott, bár semmit sem ígért. Látta a barátján, mennyibe került kimondania ezt. Kristóf régen még egy buszjegy árát is azonnal visszaadta. Most a kanapé szélén ült, és úgy hajtogatta össze az interjúra felvett ingét, mintha ezzel rendet tehetne maga körül.

Aznap este Laura egy kisebb bőröndöt tett a hálószobai szekrény elé. Nem pakolt bele, csak nyitva hagyta. Kristóf odakint álláshirdetéseket nézett. Máté az ajtóban maradt.

Vasárnap délután Kristóf két sporttáskája még az előszobai fogason lógott. Laura bőröndje már az ágyon feküdt. Máté elővette a telefonját. Kristóf neve volt felül, alatta Laura nővérének száma. Bármelyiküknek szól először, a másik már tudni fogja, kit választott.