Ádám beleszeretett a legjobb barátja volt párjába, Viktor ultimátumot adott

Viktor után még percekig mozgott a lépcsőházi ajtó. Ádám Kelemen a konyhában maradt, előtte két pohár víz: a sajátjához hozzá sem nyúlt, Viktoréban pedig ott úszott egy citrommag. Tíz perccel korábban még azon gondolkodott, hogyan mondja el szépen. Most már csak az utolsó mondatot hallotta.

Viktor Sándor nem olyan barát volt, akit egy munkahelyről vagy egy régi albérletből őrzött meg. Nyolcéves koruk óta ismerték egymást. Egyszer, tizennégy évesen, egy egész délutánt töltöttek Viktorék pincéjében Ádám szétszedett biciklijével. A végén maradt két csavar, a fék nyikorgott, de hazáig felváltva tolták, és úgy nevettek, mintha ők találták volna fel a kereket.

Később is ez volt köztük: ha az egyik elrontott valamit, a másik ott maradt mellette. Viktor vitte át Ádámnak a vacsorát, amikor az apja kórházba került. Ádám pedig nála aludt a kanapén azon az éjszakán, amikor Petra Varga négy együtt töltött év után elköltözött.

A szakításuk hangos volt, de nem egyszerű. Viktor közös lakást és kiszámítható hétköznapokat akart. Petra úgy érezte, minden következő évüket előre megírták, csak őt nem kérdezte senki. Hetekig próbáltak egymással beszélni, aztán már minden mondat régi sérelmeket hozott elő. Az utolsó este mindketten olyasmiket vágtak a másik fejéhez, amiket később szégyelltek.

Viktor azóta új kapcsolatban élt, és amikor Petráról szó esett, mindig azt mondta, lezárta. Ádám el is hitte. Csak azt nem értette meg, hogy a lezárt ajtó mögötti szobába ő akkor sem léphet be.

Ádám és Petra fél éve kerültek ugyanabba a kis csapatba, amely egy művelődési ház új kiállítóterét készítette elő. Eleinte táblázatokat küldtek egymásnak, méreteken vitatkoztak, és este kilenckor még azon nevettek, hogy harmadszor sem fér el ugyanaz a polc. Aztán Petra egyszer két kávéval érkezett a műhelybe. Megjegyezte, hogy Ádám cukor nélkül issza.

Nem volt egyetlen pillanat, amikor eldöntötték, hogy ebből kapcsolat lesz. Előbb hosszabbak lettek a hazafelé séták. Aztán Petra ott maradt Ádámnál vacsorára. Az első csók után két hétig kerülgették a kérdést, amelyet mindketten pontosan ismertek.

Ezért hívta át Viktort. Nem várta meg, amíg egy közös ismerős meglátja őket, és nem kérte Petrától, hogy még hónapokig külön érkezzenek mindenhova. Kimondta, hogy együtt vannak, és hogy ez nem bosszúból történt, és nem Viktor ellen irányult.

Viktor nem kiabált. Ettől lett nehezebb hallgatni. Azt mondta, nem akarja vissza Petrát, és nem gondolja, hogy joga volna irányítani az életét. De ha Ádám mellette ül majd a születésnapokon, fogja a kezét a közös asztalnál, és azokat az emlékeket idézik fel, amelyeket Viktor megpróbált maga mögött hagyni, akkor neki attól az asztaltól fel kell állnia.

A társaság már azelőtt repedezni kezdett, hogy bárki döntött volna. A pénteki társasjátékozást lemondták, mert senki sem akarta megkérdezni, kit lehet meghívni. Bence külön üzenetet küldött Ádámnak, hogy ő nem választ oldalt, de Viktor most nincs jól. Réka azt írta, Petrát sem hajlandó úgy kezelni, mintha valaki tiltott területére lépett volna.

A régi helyükön, ahol minden hónap első szombatján találkoztak, üres maradt a hosszú sarokasztal. Ádám rájött, hogy nemcsak Viktort veszítheti el. Eltűnhetnek a közös hétvégék, a születésnapok, még azok a jelentéktelen üzenetek is, amelyekben valaki megkérdezi, ki visz jeget.

Aznap este Petra Ádám kanapéjának szélén ült. Nem próbálta kisebbíteni Viktor fájdalmát. Azt mondta, érti, hogy a jelenléte emlékeket hozna vissza. Aztán sokáig nézte a kezét.

Ádám tudta, mi következne, ha szakítana. Hétfőn újra együtt kellene dolgoznia Petrával. Ugyanazokat a terveket nyitnák meg, ugyanahhoz az asztalhoz ülnének, csak már nem sétálnának haza együtt. Talán Viktor idővel újra felhívná. Talán a többiek visszatérnének a sarokasztalhoz. De Ádám minden alkalommal tudná, mit áldozott fel érte.

Ha Petrával maradna, nem állna rögtön össze az új élete. Ott maradna benne Viktor hiánya, és az a kérdés, hogy egy régi barát múltját valóban tiszteletben tartotta-e. Petra mellett sem felejtené el, kivel tolta haza azt a nyikorgó biciklit.

Másnap reggel két üzenet várta. Viktor csak ennyit írt: „Este nyolcig mondd meg.” Petra üzenetében nem volt határidő: „Nem kérek engedélyt tőle. Tőled viszont őszinte választ kérek.”

Este háromnegyed nyolckor Ádám a konyhaasztalnál ült. Előtte feküdt a telefon, mellette még mindig ott volt Viktor tegnapi pohara. Megnyitotta az üzeneteket, beírt néhány szót, majd kitörölte őket. Nyolcig tizenkét perc maradt.