A ház hármunké — lakni csak én lakom benne

Az eresz javításáról szóló árajánlat ott feküdt a hagyatéki papírok tetején. Negyvennyolcezer forint. A víz közben ütemesen kopogott a konyhaablak külső párkányán.

GergőEzt már nem kell megcsináltatni. Eladás előtt úgyis alkudni fognak.

KatalinÉn meg nem akarom eladni.

Éva letette a bögréjét. Gergő előbb az árajánlatra nézett, aztán Katalinra. Az ember ilyen mondat után szereti ellenőrizni, jól hallott-e.

GergőÚgy érted, várjunk még?

KatalinÚgy értem, maradni akarok. A házban. Nem kérem az eladásból a részemet, mert nem akarom, hogy eladjuk.

Ez volt a hagyatéki egyeztetésük. Három aláírandó lap, egy kihűlt kanna tea, anyjuk üres széke a falnál. A papírok szerint mindhárman ugyanannyit örököltek. A konyha szerint Katalin még mindig ott lakott.

Nyolc éve költözött vissza. Akkor még egy raktár irodájában dolgozott rendes műszakban. Amikor anyjukat már nem lehetett egész nap egyedül hagyni, részmunkaidőt kért. Nem kapott. Eljött, és később számlákat rögzített otthonról, amikor éppen akadt munka.

Éjszakánként felkelt a csengőre, amit anyjuk ágya mellé tettek. Vizet vitt. Ablakot csukott. Ugyanazt a kérdést negyedszer is megválaszolta. Reggel néha úgy ült le, mintha egész éjjel bútorokat cipelt volna, csak a bútorok nem látszottak.

A fürdőszobai csövet a félretett pénzéből cseréltette ki. A kazán javításába is ő adott bele pénzt. Megvette a festéket, aztán Gergő egy szombaton kifestette az előszobát. Számlák akadtak egy kekszesdobozban, de rendes elszámolás sosem készült. Családban az ilyesmit akkor kezdik számolni, amikor már késő.

KatalinNem írtam fel, hányszor keltem fel. Azt se, mennyi munkát mondtam vissza. Most mégis úgy beszélünk, mintha nyolc évig csak ingyen laktam volna.

GergőNem csak laktál. De laktál is. Neked volt itt egy biztos fedél a fejed fölött. Mi egyik szobához sem fértünk hozzá, pedig ugyanúgy a mi családi házunk is volt.

Gergő nem tűnt el. Havonta utalt, amikor tudott. Ő fizette az egyik nagyobb javítás felét, hozott tüzelőt, és kéthetente autózott oda. Bevásárolt, füvet nyírt, vasárnap délután pedig hazament a saját családjához. Hétfőn dolgoznia kellett. Ezt nem mentegetőzésnek szánta. Beosztásnak.

GergőSegítettünk. Nem annyit, mint te, mert nem itt éltünk. De az egyenlő rész nem büntetés neked. Anyánk három gyerekre hagyta, nem egy gondozóra.

Éva ritkábban jött, viszont ő intézte telefonon a rendeléseket, befizette, amit Katalin átküldött, és a szabadságából minden nyáron egy hetet ott töltött. Az az egy hét Katalinnak kevés volt. Évának az volt az összes.

ÉvaÉrtem, hogy neked ez nem ingatlan. De nekem a részem nem zsebpénz. A mosógépünk alul folyik, és két hónapja halasztjuk a tető javítását. Ha lemondok erről, azt otthon is meg kell magyaráznom.

Katalin bólintott. Éva ettől rosszabbul érezte magát. Könnyebb lett volna, ha a nővére megsértődik.

KatalinHa eladjuk, nekem innen mennem kell. Az árból rám eső rész egy kisebb lakásra nem elég. Albérletbe mehetek úgy, hogy közben ebbe a házba raktam a pénzemet meg az éveimet.

GergőHa meg itt maradsz, mi ketten mondjunk le a részünkről. Végleg. Mert te annak idején nem mondtad, hogy minden éjszaka után nő a tulajdonrészed.

Senki nem mondott semmit annak idején. Katalin nem közölte, hogy a gondozás ára a ház lesz. Gergő sem közölte, hogy a pénzutalásokkal megőrizte a harmadát. Éva pedig nem kérdezte meg, mennyit ér egy hét jelenlét, ha valaki másnak marad ötvenegy.

Odakint megtelt az eresz alá tett vödör. Katalin felállt, kiöntötte, aztán visszaült. Tudta, melyik járólap billeg. Gergő is tudta, csak mindig rálépett.

ÉvaAkkor most azt kell eldöntenünk, melyik tartozás volt valódi. Az, amit egymásnak sose számoltunk fel, vagy az, ami most a papíron van.

Gergő maga elé húzta a lapokat. Eladás esetén Katalinnak dobozokat kellett volna szereznie, lakást keresnie, kauciót fizetnie. Maradás esetén Gergő hazament volna a halasztott kiadásaihoz, Éva a szivárgó mosógéphez, és mindketten azzal az érzéssel, hogy az örökségükből vendégként távoztak.

Katalin a ház kulcsát az asztalra tette. Nem adta oda senkinek. Csak letette.

KatalinÉn azt kérem, maradhassak. Te meg azt kéred, hogy adjuk el. Mondd ki, Gergő.

Gergő a kulcsra nézett. Éva a papírokra. Az eső addigra elállt, de az ereszből még mindig csöpögött a víz.

Gergő helyében ragaszkodnál az eladáshoz és az egyenlő osztozkodáshoz, vagy hagynád, hogy Katalin a házban maradjon?